Sir Neville Marriner neve az Academy of St. Martin in the Fields kamarazenekar nevével fonódott össze, amelynek alapítója és örökös elnöke. A brit muzsikus 1924-ben az angliai Lincolnban született, s ugyanúgy hegedűsként kezdte pályáját, mint mentora és példaképe, Pierre Monteux.

Kezdetben kamarazenei formációkban, kvartettekben és triókban játszott, majd a Londoni Szimfonikus Zenekar tagja lett. Dirigensi karrierjét viszonylag későn, negyvenöt évesen kezdte 1969-ben, amikor az Egyesült Államokban Pierre Monteux-nél folytatott tanulmányai után – az 1958 óta működő Academy of St. Martin in the Fields mellé – megalakította a Los Angeles-i Kamarazenekart. Eközben az Academy létszámát és repertoárját is bővítette. Két együttesével folytatott munkájára hamar felfigyelt a nemzetközi zenei élet, és a világ minden részéről kapott vendégkarmesteri meghívásokat. 1979-től a nyolcvanas évek végéig egyszerre töltötte be a Minnesotai Szimfonikusok és a Délnémet Rádió Zenekarának zeneigazgatói és első karmestere tisztét. Azóta a világ legnevesebb zenekarai – Bécs, Berlin, Párizs, Milánó, Athén, New York, Boston, San Francisco és Tokió szimfonikus együttesei – hívták és hívják meg rendszeresen dirigálni. Karmesteri pályájának eredményeit rendkívül gazdag diszkográfia is őrzi.

Marriner különös érdeklődéssel fordul a fiatal muzsikusok felé, 2003-ban például a Budapesti Tavaszi Fesztiválon vezényelte az akkor még ifjúsági Danubia Szimfonikus Zenekart, s rendszeresen vezeti az athéni Mitropoulos Nemzetközi Karmesterverseny zsürijét. Operakarmesterként Európában a Figaro házasságával debütált az Aix-en-provence-i Fesztiválon, az Egyesült Államokban pedig a Los Angeles-i operaházban mutatkozott be Rossini Hamupipőkéjének vezénylésével.

Munkásságát II. Erzsébet királynő 1979-ben Brit Birodalmi Érdemrend, 1985-ben pedig lovagi cím adományozásával ismerte el, s szülőhazáján kívül Franciaország, Németország és Svédország is magas kitüntetésekben részesítette.