Gustav Mahler (Kalište, 1860. július 7. – Bécs, 1911. május 18.) cseh–osztrák zeneszerző, karmester.

Mahler korai művein Anton Bruckner hatása érezhető. Richard Wagnert tekintette zenei példaképének, de soha nem próbálkozott opera írásával. Érett szimfóniáiban a romantikus szimfonikus zene fejlődésének végpontjáig jutott. A szépség megszállottja volt, romantikus képzeletű művész, akinek műveiben a szuggesztív hatású részek, a hallható boldogságkeresés fogják meg a hallgatót. Szimfóniái közül többen (2., 3., 4.) énekhangot is szerepeltet, a Nyolcadik szimfónia pedig egy szokatlanul nagy zenekarra és kórusra írt monumentális kantáta. Élete során művei sikeresek voltak, de ezek a sikerek nem voltak átütő erejűek. Halála óta azonban elnyerték helyüket a zeneirodalomban, és a Mahler-kultusz nyomán műveit rendszeresen előadják, és egyre több hangfelvétel készül belőlük. 1985-ig mindössze 619 hangfelvétel volt ismert műveiből, tíz év múlva 1168, a legújabb, születésének 150. évfordulójára kiadott diszkográfia szerint a hangfelvételek száma már 2774. Egyedül az Ötödik szimfóniájának 225 felvétele ismert különböző karmesterekkel és zenekarokkal.

Mahler korának egyik legjobb és legismertebb karmestere volt. Ahol működött, mindenütt fellendítette a zenélés, az előadások színvonalát. Hatalmas odaadással érvényesítette a művek lényegét, és hasonló odaadást követelt meg zenészeitől, énekeseitől, kimerítő próbák során próbálta közelíteni a tökéletest.