Koreográfus, néptánc- és népzenekutató.

Először zenésznek tanult, majd 1978-tól a Bartók Táncegyüttesben táncolt. 1981-től aktív néptáncművész, néptánc pedagógus és koreográfus. A Budapesti Műszaki Egyetem Kerekes Néptáncegyüttesének alapítója és vezetője, 1986-től a Kodály Kamara hivatásos táncosa.

A művész Erdély, azon belül a Gyimes szerelmese volt, és a kilencvenes évek elején oda is költözött feleségével. 1995-1997 között a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes művészeti vezetője, 1998-tól feleségével a gyimesi iskolákban néptáncot tanítottak. 1981-től kezdve gyűjtötte a moldvai csángó népzenét, és az 1980-as évek végétől hozzá köthető a moldvai csángó népzene és néptánc Magyarországon való megismertetése, ekkor szervezte meg az első csángó bálokat és táborokat. Évtizedeken át népszerűsítette és oktatta a gyimesi és moldvai csángó zenét és táncokat Magyarországon és a világ számos pontján.

Pályája során számos elismerésben részesült: 1984-ben a Népművészet Ifjú Mestere lett, 1992-ben UNITER-különdíjat, 2005-ben a Mediawave Párhuzamos Kultúrákért-díjat, 2014-ben pedig Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át. Sárát 2021-ben Martin György-díjban, majd 2023-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kallós Zoltán-díjában részesítették – utóbbi elismerést feleségével, Varga Zsuzsannával közösen „a népi kultúra éltetéséért, a Gyimes völgyében évtizedek óta kifejtett értékmegőrző munkájukért” vehették át.

2023 augusztus 20. alkalmából megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét is, amelyet azonban betegsége miatt már nem tudott átvenni.