Koreográfus.

David Dawson a klasszikus balett területén alkotó koreográfusok ifjabb nemzedékének egyik legtekintélyesebb alakja napjainkban. Londonban született, tanulmányait a Királyi Balettintézetben végezte. 1991-ben megnyerte a híres lausanne-i balettversenyt. A világ minden táján fellépett olyan társulatokkal, mint a Birminghami Királyi Balett, az Angol Nemzeti Balett és a Holland Nemzeti Balett - ez utóbbi társulat akkori művészeti igazgatója, Wayne Eagling bátorította őt arra, hogy koreográfiákat készítsen. Ennek eredményeként született Dawson első jelentős műve, az A Million Kisses to my Skin (Egymillió csók a bőrömre) című koreográfia 2000-ben. Ezután a Frankfurti Balett tagja lett, ahol együtt dolgozott William Forsythe-tal, majd két év színpadi munka után úgy döntött, hogy saját új művek létrehozására szenteli idejét.

Dawson számos balettkoreográfiát alkotott világszerte, köztük az egész estés Giselle-t, amelynek ősbemutatóját a németországi Semperoperben tartották. Munkái bekerült a világ több vezető balett-társulatának repertoárjába, és számos alkalommal előadták azokat több mint húsz országban, nagy sikert aratva mind a kritikusok, mind a közönség körében. 2003-ban elnyerte a Benois de la Danse koreográfiai díjat, és jelölték a Brit Kritikusok Köre Nemzeti Táncdíjára a legjobb klasszikus koreográfus kategóriában a The Grey Area (A szürke zóna) című művéért. E balett készítésének folyamatát nagyszerűen mutatta be Timothy Couchman „A szürke zóna - készítés közben című filmje. Dawson 2004 és 2009 között egyszerre volt a Holland Nemzeti Balett és a drezdai Semperoper balett-társulatának koreográfusa. További jelentős művei többek között a 00:00, amelyért 2004-ben jelölték a legnevesebb holland táncdíjra, az Arany Hattyú-díjra a legjobb koreográfus kategóriában. Ezt követte a Morning Ground (Reggeli föld) és a Gentle Chapters (Könnyed fejezetek), amelyekkel elnyerte a Choo san Goh koreográfiai díjat 2005-ben. Ezután készítette el Reverence (Hódolat) című munkáját a Mariinszkij (Kirov) Balett számára, és így ő lett az első brit koreográfus, aki balettalkotást készített a legendás társulat számára. 2005-ben elnyerte a legrangosabb orosz színházi díjat, az Arany Maszk-díjat a legjobb koreográfus kategóriában. A Semperoper Balett-társulata számára első munkája a Das Verschwundene (Az eltűntek) volt, melyet A Sweet Spell of Oblivion (A felejtés édes varázsa), On the Nature of Daylight (A napfény természete) és a nagy sikert aratott The World According to Us (Szerintünk a világ) követett. A közelmúltban készült két jelentős műve a The Third Light (A harmadik fény) és a dancingmadlybacwards („őrültenhátrafelétáncolva). 2009-ben készítette Faun című koreográfiáját az Angol Nemzeti Balett „Ballets Russes fesztiváljára Londonban, az évad végén pedig a Brit Kritikusok Köre jelölte a legjobb klasszikus koreográfus díjra, valamint a 2010-es Benois de la Danse koreográfiai díjra.