Mezzoszoprán énekművész.

Énekművészi pályáját szólistaként a Nemzeti Filharmóniánál, operaénekesként pedig Bécsben kezdte a Volksoperben. Később a Mannheimi Nemzeti Színházba szerződött. Ezután négy évig a Stockholmi Királyi Operaházban és a Folkoperanban dolgozott a neves színpadi rendezővel, Lars Rudolfsonnal. Fellépett Párizsban az Opéra Bastille-ban, a Théâtre des Champs-Élysées-ben, a Théâtre Chatelet-ben, Liège-ben az Opéra Royal de Wallonie-ban, Buenos Airesben a Teatro Colónban, a Teatro Avenidában és a Bregenzer Festspielen.

Főbb szerepei: Dido, Amastre, Armide, Dorabella, Cherubino, Rosina, La Cenerentola, Adalgisa, Marguerite, Maddalena, Preziosilla, Meg Page, Eboli, Amneris, Brangäne, Fricka, Waltraute, Kundry, Carmen, Giulietta, Dalila, Charlotte, Hänsel, Orlofsky, Jocaste, Judit.

Koncertrepertoárján szerepelnek a Bach-passiók és számos kantáta, Händel: Messiás, Pergolesi: Stabat mater, Haydn-, Mozart- és Beethoven-misék. Rossini: Stabat mater, Petite messe solennelle, Berlioz: Les nuits d’été, Wagner: Wesendonck-Lieder, Isoldes Liebestod, Verdi: Requiem, Brahms: Vier ernste Gesänge, Alt-Rhapsodie, Mahler: Das Lied von der Erde, 2. és 3. szimfónia, Kindertotenlieder, Fünf Rückert Lieder, Lieder eines fahrenden Gesellen, Fünf frühe Lieder (Berio hangszerelésével).

XX. századi repertoárjának fontosabb művei:

Schönberg: Lied der Waldtaube, Boulez: Le marteau sans maître, Berio: Folk songs, Gubaidulina: Galgenlieder, Kagel: Mitternachtsstük, Ein Brief, Quodlibet, Schnittke: 3 Szenen, Sciarrino: La perfezione di uno spirito sottile, Le voci sottoventro, Rihm: Lenz Fragmente, Vierte
Abgesangsszene, Dusapin: Canto, Pintscher: L’espace dernier (párizsi világpremier).

A jelenleg Párizsban élő, Cziffra-díjas énekes koncerteket és szólóesteket adott többek között Budapesten a Zeneakadémián, a Vigadóban, a Magyar Rádióban, a bécsi Konzerthausban, Párizsban a Cité de la Musique-ban (a l’Ensemble intercontemporainnel), a Radio Franceban, az UNESCO-ban, Münchenben a Herkulessaalban (a Bayerische Rundfunkkal), Londonban a Wigmore Hallban, a Gulbenkian Foundationban, Lisbonban, New Yorkban, Am Hagenben, Frankfurtban, Hamburgban, Szófiában, Stuttgartban, Oaxacában, Montrealban, Phoenixben, Genfben és Tbilisziben.

A kortárs zene világában dolgozott Eötvös Péterrel, Wolfgang Rihmmel, Szofia Gubajdulinával, Salvatore Sciarrinóval, Matthias Pintscherrel és Sáry Lászlóval. Mauricio Kagellel szoros munkakapcsolatban állt két évtizeden át, számos produkciójában működött közre.

Az anyanyelvén kívül angolul, németül, franciául, svédül spanyolul és olaszul beszélő énekművész orosz, lengyel és norvég nyelven is énekel, így dalrepertoárja kivételesen gazdag. Bartók-dalokat tartalmazó CD-je a Pyramid Recordsnál, Chants Sacrés című, Fassang Lászlóval készített albuma pedig a Forlane kiadónál jelent meg. Sáry László: Hyperion sorsdala c. szerzői CD-je Gémesi Géza vezényletével a BMC Records gondozásában jelent meg.