Énekes, könnyűzenész, trombitás.

A rock, a jazz, a blues, a soul és a funk jellegzetes hangú előadóművésze.

Eredetileg balett-táncosnak készült, Markó Iván évfolyamtársaként kezdett, de egy betegség miatt szakítania kellett ilyen ambícióival. Székesfehérvárra, a József Attila Gimnáziumba (ma Ciszterci Szent István Gimnázium) járt középiskolába, ahol gimnazista évei során alapított először rockegyüttest, majd 1967-től a Decca tagja lett. Az együttest jogi okokból át kellett nevezniük, választásuk a mexikóvárosi világverseny által megihletve az Olympiára esett. Ez a Deccával csak részben azonos felállás már kisebbfajta nemzetközi hírnévre is szert tett: országszerte tett fellépéseik mellett Belgrádban is zenéltek. 1970-ben belső ellentétek miatt feloszlott az Olympia.

Charlie egy időre külföldön próbált szerencsét, két és fél évet töltött Afrikában az Africa nevű formációval, ami felszabadító hatással volt rá zenei és emberi értelemben egyaránt. Ekkoriban fordult érdeklődése a funk és a soul felé. A 70-es évek első felében kezdett együtt dolgozni öccsével, a szaxofonon és fuvolán játszó Horváth Csabával, valamint Tátrai Tiborral.

Hazatérve végül 1975-től Tátraival együtt a sikeres, ám felbomlófélben levő Generál sorait erősítette, melynek új arculatot adott, nem vállalva az addigi, nem neki írt dalok előadását. Három lemezt készített az együttessel: a Zenegépet, a Heart of Rockot és a Piros biciklit, közben számos turnén játszottak Lengyelországban, az NDK-ban és Nyugat-Berlinben. Charlie az afrikai évek tapasztalatai nyomán a magyar könnyűzenében elsők között nyúlt kongához. Az itthoni sikerek azonban nem voltak olyan nagyok, mint azt a nemzetköziekből lehetett volna gondolni, ehhez pedig a könnyűzene állami felügyeletében mindenható Erdős Péter azon törekvése is párosult, hogy egy időre pihentesse a Generált. Mire a második nagylemez, (Piros bicikli) megjelent, a formáció 1979-ben feloszlott.

Egy időre egy névben újjáalakult Olympia adott helyet a zenésznek, és svájci és skandináviai fellépéseket tartottak. Charlie-t egy időben a Rock Színház is megkereste, hogy játssza el a Jézus Krisztus szupersztár főszerepét, de ő elutasította a kérést. Az 1982-ben alakult Pannonia Express megkeresésére igent mondó Charlie tíz évre gyakorlatilag ismét elhagyta Magyarországot, és az együttessel vagy külön úton járva bejárta a világot Svájctól Japánon és Spanyolországon át Norvégiáig és az Amerikai Egyesült Államokig.

Díjak, elismerések:
EMeRTon-díj (1991, 1993, 1994, 1997)
Arany Mikrofon-díj – Az év énekese (1992)
Arany Zsiráf-díj (1994)
Az év lemeze – Charlie (1994)
Az év legsikeresebb rockalbuma (1994)
Az év énekese – Pesti Műsor (1994)
Liszt Ferenc-díj (1997)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998)
Budapestért díj (2003)
Kőbánya díszpolgára (2003)
Artisjus-életműdíj (2006)
Börze Award – Életműdíj (2007)
Regionális Prima díj (magyar zeneművészet kategória, 2016)
Budapest díszpolgára (2018)
Petőfi Zenei Díj – Életműdíj (2020)
Fonogram díj – Az év hazai klasszikus pop-rock albuma (2021)

Filmek:
A 60-as évek végén zenén kívül filmezéssel is foglalkozott, 1968-ban Bacsó Péter Fejlövés és 1971-es Kitörés című filmjében, Kovács Kati mellett, főszerepet, majd 1969-ben Mészáros Márta Holdudvar című filmjében mellékszerepet játszott, szerepelt a Hello Doki két részében is.
(A Decca énekeseként feltűnt az Extázis 10-től 7-ig c. filmben is.)