Fesztivál Akadémia Budapest: Beharangozó koncert

MŰSOR:

    Bartók Béla: 44 hegedűduó (BB 104) – válogatás
    Illyés Gyula, Radnóti Miklós és József Attila versei
    Dmitrij Sosztakovics: 8. (c-moll) vonósnégyes, op. 110
    Franz Schubert: C-dúr vonósötös (D. 956)

Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Maxim Rysanov (brácsa); Kyril Zlotnikov, Kokas Dóra (cselló); Hegedűs D. Géza (színművész)

Házigazda: Fazekas Gergely (zenetörténész)

Duó, kvartett, kvintett: Bartók, Sosztakovics, Schubert. Budapest legjelentősebb nyári kamarazenei fesztiválja, a 2020. július 9. és 19. között megrendezésre kerülő Fesztivál Akadémia Budapest beharangozó koncertjén a fesztivál művészeti vezetői, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás állandó kamarapartnereikkel, Kokas Dórával és Maxim Rysanovval, valamint napjaink egyik legfoglalkoztatottabb csellistájával, a Jerusalem Quartet tagjaként is jól ismert Kyril Zlotnikovval játszanak együtt. Az öt muzsikus közötti rendkívül intenzív zenei kémia nemcsak annak köszönhető, hogy közülük négyen egy családba tartoznak – a 2020-as Fesztivál Akadémia témája a „Családfák” –, hanem az is, hogy valamennyien ugyanannak a zenei hagyománynak a képviselői. Annak a hagyománynak, amelybe Schubert, Bartók és Sosztakovics is beletartozik.

Különös zenei-költői szvit alkotja a koncert első számát: Bartók hegedűduói lépnek dialógusba Illyés Gyula, Radnóti Miklós és József Attila verseivel (utóbbiakat Hegedűs D. Géza előadásában hallhatjuk majd), ezt követően pedig Sosztakovics 8. (c-moll) vonósnégyese hangzik el. Bár a művet a fasizmus és a háború áldozatainak ajánlotta a zeneszerző, a fia szerint általában a totalitárius rendszerek áldozataira gondolt. Amikor a Borogyin Kvartett 1962-ben lemezre vette a művet, és eljátszották Sosztakovics otthonában a darabot, a zeneszerző nem tudott megszólalni: arcát a kezébe temette és némán zokogott. A koncert második felében a kamarazenei repertoár egyik legjelentősebb darabja Schubert utolsó, kultikus kamaraműve, a C-dúr vonósötös hangzik el: ez a „mennyei hosszúságú” kompozíció, amelyben éteri nyugalmat sugárzó szakaszok váltakoznak a legdrámaibb pillanatokkal, a mű, amelyben az emberi létezés teljessége benne foglaltatik.